Te begolyóztál?!

jún 3, 2021

Nagyon vicces. Gondolom, hallottátok már páran ezt a kérdést. Egyébként a válasz: igen, nagyon is! Valahogy megfertőzött mindünket, a rabjai vagyunk egy vasgolyónak. Nemcsak eszközünk az edzéshez, hanem a szenvedélyünk is. Óriási élmény egy új technika elsajátítása, egy kihívás teljesítése vagy éppen egy versenyen való részvétel. Azonban valljuk be őszintén, ha valaki nem ennek a mozgásformának az elkötelezettje, bizony nem érti a dolgot. Vajon mi a bánatot szeretnek bizonyos emberek ebben a kínzóeszközben?

Összeszedtem néhány gondolatot a kettlebell mint sportág és eszköz megítélését illetően azok körében, akik nem, vagy csak részben ismerik. Nem tisztem és szándékom személyeskedni, sem jónak vagy rossznak megítélni senkit, csupán kommunikációs élmények összegzésére törekedtem. Gondolatban három típusra, csoportra osztottam őket. Ez abban segít, hogy tudjuk, kihez miként viszonyuljunk, érdemes-e beleállnunk egy-egy vitába, vagy inkább tartalékoljuk az energiáinkat egy jó kis edzésre.

Az első kategóriába olyanokat helyeznék, akik még életükben nem hallottak a kettlebell-ről, a girjáról és harangsúlyról meg főleg. Különben is, ne használjunk ilyen csúnya szavakat, mert az frusztrációt vált ki! Ha egy beszélgetés során mégis elkerülhetetlen, hogy szánkra vegyük valamely megnevezést, akkor jön a kérdés, hogy „az meg mi”? Udvariasan megpróbáljuk tömören körülírni: egy golyó alakú súlyzó, aminek füle, fogantyúja van. Ekkor a delikvens összevonja szemöldökét, és bólogat, „ja, ja, már rémlik valami”. De látjuk egyből, hogy ez maga a nihil. Nem rémlik, de nem is érdekli. A mi vállunkról pedig leesik a súly, nincs kertelés, fölösleges duma, ezt a témát sikerült rövidre zárni. Ő szintén boldog. Nem kell végighallgasson valami hosszú blablát egy fura dologról, ami ha létezik is, minek? Legközelebb majd lehet, hogy újra rákérdez, mert egyébként szeret minket, de akkor már tudjuk, hogy ez könnyű menet lesz.

A következő kategória már színesebb és izgalmasabb. Akadnak olyanok, akik párszor szájtátva végignézték az edzésünket, ahol egy versenygirjával lökünk vagy szakítunk. Hát milyen szépen, lazán felrepül az a golyó a levegőbe, meg hát izzadunk is, szóval biztos fogyaszt, ezt ki kell próbálni! Aztán addig szekálnak, amíg alapos előkészület és bemelegítés után a kezükbe adunk egy kisebb tömegű bell-t. Pár ismétlés-kísérletet követően kidülledt szemekkel konstatálják, hogy nem, mégsem repül fel a golyó magától, ahogy a karjukon landol, az meg éppen hogy nem lepkepuki. Kicsit mintha fel is lennének háborodva, mert ez a kettlebell olyan nagy, plusz lila folt jelent meg az alkaron a becsapódástól, lett egy kis hólyag a tenyéren, és megérkezett a nagy mumus is, az izomláz (ami nekünk a barátunk!).

Azonban miután ezek a rettenetes sérülések begyógyultak, valahogy újra visszatérnek, ismét nekiugranak. A bell-ezés gondolata meghúzódott agyuk egy kis szegletében. Ha kicsit nem figyelnek, belőlük még lehet hozzánk hasonló kettlebell fanatikus.

Hasonszőrűek azon egyének is, akik már szoktatták magukat a vashoz, a kézi súly vagy a fitnesz kettlebell részét képezi edzéseiknek. Testépítő barátunk pusztán bemelegítésképpen nyakból nyom egy vagy két húszkilós kézi súllyal, a szeme sarkából pedig figyeli, amint mi fújtatunk a hasonló össztömegű golyócskánk terhe alatt. Végül csak odalép, „na ide vele, ugyan lökjem már ki párszor, haha!”. Vigye. Döbbenet az arcán. A golyó odafent ide-oda lötyög a kezében, aztán zuhan is vissza a bicóra. Attól kezdve van respektünk! Nem éltünk hiába!

Végül szeretnék említést tenni a mindenható, mindentudó szakértőkről. Ha egészen őszinte akarok lenni, ezzel a típussal kevésbé szimpatizálok, és talán nem vagyok ezzel egyedül. Közülük akadnak, akikre az első kategóriához hasonlóan nem pazarolok felesleges energiákat, kedvesen végighallgatom, esetleg eleresztek egy-két érvet, amelyek csak kiszabadulnak belőlem, bármennyire is tudom, hogy széllel szemben pisilek. Nekik nem csupán határozott véleményük van, hanem egyenesen a tudomány piedesztáljáról zengik, böffentik ránk szózatukat. A „ránk” ez esetben fedi az összes súlyzós edzésre vetemedett egyént. Rendkívül felelőtlenek vagyunk! Súlyokat emelgetünk, teljesen lerombolva ezáltal az ízületi épségünket, rövid időn belül nyomorékok leszünk, rossz példát mutatunk, és mindezt pusztán azért, hogy izmosak legyünk és majomkodjunk, pffff! Pedig hogy néz az ki, főleg egy nő esetén!? Hát mennyire pocsék már egy tónusos, feszes test egy jól kifejlett, ellenállást soha nem látott, hurkácskákkal cukin kipárnázotthoz képest. Merthogy ők azok, akik az étkezésre nem figyelnek, a sportolás pedig a kutyasétáltatásban kimerül.

Sok nő azért nem akar súlyzós edzést végezni, mert attól félnek, hogy csúnyán fognak kinézni a rengeteg izomtól, amit magukra pakolnak. Amíg edzőtermet vezettünk, a férjem azt szokta erre mondani, hogy attól, hogy van jogosítványunk, még nem kell Niki Laudának lennünk. Vagyis a természetes, „adalékanyagoktól” mentes edzéstől nem válunk Schwarzikká, sőt csoda is lenne, szóval semmi pánik!

A fentebb említett szakértőket ne akarjuk meggyőzni arról, hogy ez az egész mozgásforma ennél komplexebb, sokrétűbb, és aki kicsit is komolyan foglalkozik vele, egyáltalán nem veszi félvállról. Ilyenkor nyelhetünk egy nagyot, bölcsen, röviden kiállhatunk becsületünk érdekében, de kár tovább feszíteni a húrt.

Ami azonban kiveri nálam a biztosítékot, az az, ha egy egészen más mozgásstílus edzője szórja nyilvános platformokon a bölcsességeit, és emberek tucatjait téveszti meg ezáltal. Szinte kivétel nélkül egyetértenek saját magukkal abban, hogy az EGYETLEN etalon az, amit ők kinyilatkoztatnak. Sohasem értettem, hogy egy jóga- vagy pilates oktató miért bírálja olyan vehemensen a súlyzós vagy éppen kettlebell edzést? Mindenkinek szíve joga eldönteni, mihez van kedve vagy tehetsége. Több olyan posztba is sikerült sajnos belebotlanom, ahol határozottan állítja egy ilyen edző, hogy a súlyzózás nagyon rossz, borzasztóan károsan hat a hormonokra, ízületekre, testi és lelki épségre. Óva intenek mindenkit ettől a beteges mozgásformától, és sokkal jobban teszik az emberek, ha csakis hozzájuk járnak edzeni. Aztán szinte kivétel nélkül valahogy beleszövik hosszas ömlengésük soraiba, hogy még többet tehet az ember az egészségéért, gyönyörű formájáért, ha az általuk favorizált (és természetesen forgalmazott) terméket vagy szolgáltatást megvásárolja.

Ezen a ponton elborul az agyam. Rengetegen vannak olyanok, akiknek sem idejük, sem lehetőségük nincs magukat ilyen irányban képezni, ezért annak a véleményére hagyatkoznak, aki látszólag ért hozzá. Csakhogy itt nagy a felelősség, hiszen a jobb életminőség lehetőségét veszik el sokaktól. Egy épeszű, jól megalapozott súlyzós edzés idős korban például lassíthatja a csontritkulást, a szépen felépített izomzat védi az ízületeket, és még sorolhatnánk.

Érdekes, de egyre gyakoribb, hogy azok az edzők, akik inkább az erősítés mellett voksolnak, nem támadják ilyen nagy hévvel és rosszindulattal a fentebb említett sportoktatókat. Sőt! Egy intelligens edző szemében tökéletesen megfér egymás mellett a jóga és a kettlebell, a stretching és a crossfit vagy a testépítés. Tökéletesen kiegészítik egymást, a különböző stílusok gyakorlása pedig jobb teljesítményt eredményez akár a mindennapokban, akár a versenysportban.

Na, de száz szónak is egy a vége: ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, és olyan sportot űzzünk, ami kedvünkre való, örömet okoz, amiben kihívást érzünk. Fontos, hogy erőnlétünkhöz, életkorunkhoz és testi épségünkhöz passzoljon. Egészségünkre!

Szerző: Szabó Ágota

By tom

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás