Teljes biztonsággal állíthatom, hogy rövid időn belül olvashatsz, vagy már olvastál a Budapesten szervezett, kiválóra sikeredett IV. Kettlebell Budapest Félpentatlon Bajnokságról, melynek eredményeitől, büszkeségeitől és sikereitől közel megtelt a Facebook tárhelye. Minden eredmény, büszkeség és siker jogos és megérdemli, hogy írjanak róla. Én most nem erről fogok írni.
Azt mondják a sporthoz alázat, önfegyelem, kitartás, és még egy csomó dolog kell. Vajon a sport erre tanít bennünket, hogy vagy ezeket meg kell tanulnunk, ha jól akarunk sportolni?
A 14-i hétvégén egy kiváló félpenthatlon versenyen vehettünk részt. Olyan emberek jelentek, akik közül sokan nevek a magyar kettlebell sportban. Csak az én ellenfeleim között volt egy világbajnok és egy lengyel legenda, de ott ólálkodott még sok más között a pár hete megszervezett világbajnokság egyik győztese is (ha nem tudnád, szólok, hogy azt is magyar versenyző nyerte 😊). Azért, azt jó ha tudod, hogy ha eljössz ide versenyezni, vagy csak nézőnek, ezeket a versenyzőket ne a fekete ruhás biztonsági őrrel védett VIP ajtó bejárata mögött keresd. Ezek a versenyzők itt sétálnak majd közötted. Ezek a versenyzők rollerrel jönnek el a versenyre, veled isszák meg a reggeli a kávéjukat, beszélgetnek veled, sőt érdekli őket, hogy hogy vagy, miben akarsz fejlődni és keresik a lehetőséget, hogy segítsenek. Ezek a versenyzők sokkal, de sokkal ügyesebbek nálam ebben a sportban és nekem mégis velük kellett megmérettetni magam.
Ez a megmérettetés engem elképesztően inspirált. Inspirált azért, mert nem csak azt láttam, hogy ezek a versenyzők mennyivel ügyesebbek és erősebbek nálam, hanem azért, mert azt láttam, hogy ezek a versenyzők mind olyan emberek, akiktől tanulhatok, akik segítenek. Láttam amikor az egyik versenyző az ellenfelének csokit vesz, mert szerinte jól szerepelt és azt is láttam, hogy ezek a versenyzők minden sikerük ellenére megmaradtak köztünk, embernek. Amikor élsportoló csak azért mutat technikát, mert ott vagy mellette, amikor egy szövetségi elnök rákérdez, hogy hogy haladsz a céljaiddal, mert emlékszik rá, hogy miket tűztél ki magad elé, amikor ezeknek a neveknek bemutathatod a családodat, mert érdekli őket, akkor csodálattal nézek arra, hogy lehet embernek maradni minden helyzetben. Itt láttam meg, hogy mit jelent az amikor a sportoló alázatos, küzdeni akar, kitartó és megcsinál valamit, ha már ő maga sem hiszi el, hogy benne van még az az egy ismétlés a feladatban.
Mindig örömmel nézem a saját a gyerekeimet, milyen rajongással tudnak lenni egy-egy dolog iránt. Én (sajnos) úgy érzem, ahogy egyre bölcsebb (mert idősebb ugye sose) leszek, már nem tudok olyan rajongással lenni dolgok iránt mint ők. Ám ennek ellenére pontosan tudom, hogy olyan ember szeretnék lenni mint ők. Olyan erős, olyan ügyes és olyan ember lenni, mint amilyennek őket láttam. Amikor ennyi értéket, inspirációt pozitív példát kapsz egy versenyen, gyorsan rájössz, hogy már rég nem számít, hogy hányadik leszel, csak az, hogy adj bele mindent, múld felül önmagad és mikor látod, hogy ez mire volt elég, használd fel a fejlődésedben (szóval Szilveszter kösd fel a gatyádat, mert jövőre jobb akarok lenni. És tudod mi izgalmas még? Hogy nem is volt itt mindenki a magyar kiválóságok közül. Van még egy csomó kiváló „golyósa” ennek az országnak, akik hiányoztak a csapatból és akik mellett minden versenyen boldogan lennék utolsó is, ha őket is láthatnám és tanulhatnék tőlük, hiszen a tegnapi versenyből is megtanultam, hogy itt mindenki méltó ellenfél, de senki sem ellenség. Ha azért érdeklődsz a sport iránt, mert hiszel abban, hogy a sport téged, vagy a gyerekedet majd önfegyelemre, alázatra, kitartásra és még sok minden másra tanít, gyere el kettlebellezni. Mindegy, hogy hova az országban. Itt meg lehet tanulni mind ezt a sok erényt. Itt erre nem csak a sport tanít. Az abban lévő emberek is.
Tóth Rolland
